Tomaj Dénes

1241-ben minden eddiginél nagyobb veszély fenyegette keletről a magyar királyságot, A Belső-Ázsiából nyugat felé terjeszkedő mongolok, akiket Európában tatároknak neveztek, egymás után hódoltatták meg az orosz fejedelemségeket. A tatárok 1241 telén közelítették meg az északi és keleti határokat. Béla király régi hívét, a Tomaj nembéli Dénes nádort küldte az északi határok védelmére. Dénes 1224 óta töltött be különböző tisztségeket, volt tárnokmester, szolnoki ispán és erdélyi vajda. Béla király 1235-ben tette nádorrá, a király helyettesévé. Dénes nádor serege a Vereckei-szorost szállta meg, s a természetes és mesterséges akadályok mögött várta a tatárok támadását. A tatár fővezér, Batu kán testvére, Sibán vezette 10.000 főnyi sereget vezetett Vereckéhez. A Dénes nádor által emeltetett torlaszok eltávolítására, felégetésére, az erdő kivágására és az utak helyreállítására 40.000 orosz fejszést rendelt ki. Miután ezek megtisztították a szoroshoz vezető utat. Sibán lovasai s 1241. március 12-én szétverték Dénes nádor hősiesen védekező seregét. A nádor is megsebesült, s a vereség után alig tudott megmenekülni. Március 15-én érkezett Pestre, s beszámolt a királynak a vereségről. Sebesülése ellenére csatlakozott a király által összegyűjtött sereghez, és Pest előtt szétverte a tatárok elővédjét. A magyar fősereg zavartalanul nyomult előre a Sajó vonaláig, s itt Muhinál tábort vert. A tatárok azonban bekerítették a tábort, s 1241. április 11-én minden oldalról támadást indítottak. A magyarok kitöréssel próbálkoztak, és a király menekülését hívei önfeláldozó harccal biztosították. A 10.000 elesett vitéz között ott volt Dénes nádor is.