Toldi Miklós

Arany János elbeszélő költeményének hőse Bihar megyei nemes család legfiatalabb fiúgyermeke volt. Ifjúságáról keveset tudunk, az oklevelek először 1348-ban említik. Ifjúkorában elsajátította a lovagi kultúra elemeit, a katonai ismereteket. 1352-1354 között Megyesi Simon pozsonyi ispán mellett alispán és várnagy volt, majd az esztergomi érsek szolgálatába állt, s ott érseki lovag lett. Az 1360-as évek elején már a királyi udvar lovagja volt. Amikor V. Orbán pápa 1363-ban katonai segítséget kért Lajos királytól, az uralkodó a sereg parancsnokságát Toldira bízta. Toldi eleget tett a megbízatásnak, s felmentette az ostrom alól Bolognát, a pápai állam e fontos városát. A kalandvágyó katona azonban nem tért vissza Magyarországra. Beállt a Hugó Mortimer és John Hawkwood vezette zsoldoscsa-patba, az „Alba societas”-ba. Az 5000 főből, köztük 3000 lovasból álló csapat közel egyharmada magyar volt, s Toldi az ő parancsnokságukat vette át. 1365 nyarán a Poggibonsinál vívott ütközetben a firenzeiek fogságába került, de már a következő évben Magyarországon tűnt föl. Előbb gömöri, majd 1372-ben hevesi, Nagy Lajos halála után pedig szabolcsi főispán lett. Idős korában, 1388-ban még ott volt Zsigmond király kíséretében Prágában. A XIV. század hivatásos magyar katonájának emlékét azonban okleveleknél és krónikáknál maradandóbban őrzik Arany János költeményei. A malomkövet hajító, farkasokkal küzdő, a cseh vitézt legyőző hős így lett a nemzeti legendárium élő alakja.