Gyulaffy László

A dunántúli, Veszprém megyei Gyulaffy-család a XIII. századra vezetheti vissza családfáját, ám első ki-emelkedő alakja a XVI. század végvári harcainak hőse. László volt. 1549-ben Telekessy Imre alatt száz lovas hadnagyaként sikeresen harcolt a székesfehérvári török őrség ellen. Ekkor Szigetvárott, 1551-től Pápán, 1557-töl Győrben szolgált. 1551-ben Hegyesd ostrománál tüntette ki magát, ahol párbajban levágta Pajazit vajdát, a török parancsnokot. A következő évben 1. Miksa koronázásakor ezért aranysarkanytús vitézzé avatták. 1566-ban Tihany kapitá¬nyaként kétszáz lovasával Győr környékén egy ezer főnyi török csapatot vert szét, s Thury Györggyel együtt részt vett Veszprém, Tata és Gesztes visszafoglalásában. Érdemeiért kapta a veszprémi kapitányi tisztet. 1568-ban a korban nem szokatlan hatalmaskodásaiért Bécsbe idézték mire János Zsigmondhoz, majd utódához, Báthori István fejedelemhez csatlakozott, s 1575-ben Békés Gáspár ellen harcolt. Dön¬tő szerepet Játszott a kerelőszentpáli, Báthori uralmát megszilárdító ütközet megnyerésében. Gyulaffy életeleme volt a harc. Dunántúli szolgálata idején öt magasrangú törököt ölt meg párviadalban. Sikeres kopjatöréseinek se szeri, se száma. Mint tihanyi al- kapitány, párviadalait rendszeresen a Balaton jegén vívta. A legenda szerint a végén már csupán álru¬hában törhetett kopjál, mert egyetlen török vitéz sem mert kiállni ellene. Erdélyben a legmagasabb katonai rangokat nyerte el, itt is halt meg. Fia, az ifjabb Gyulaffy László az erdélyi fejedelmek kiváló katonája volt.