Balassi Bálint

A Balassi (vagy Balassa) család a Felvidék gazdag és hatalmas famíliái közé tartozott, s híres és hírhedt személyiségek sorát adta a királyi Magyarországnak. Balassi Bálint apja, Balassi János bányavárosi fő-kapitány volt, ám Dobó Istvánnal együtt belekeveredett egy állítólagos összeesküvésbe. Az apa börtönbe került, a családnak pedig menekülne kellett. 1575-ben Békés Gáspár Erdélyre törő táborához csatlakozott, de fogságba esett. Ám Báthori István fejedelem nem szolgáltatta ki a töröknek, pedig az igencsak követelte kiadatását. Báthori oldalán vett részt az 1577. évi danckai hadjáratban, majd hazatért, s a végvári katonák közé állt. Magánéletét folyamatos kudarcok jellemezték, a végvárak világában azonban igazán otthonosan mozgott. 1579-1582-ben az egri vitézek hadnagyaként szolgált, s költeményekben örökítette meg a végvári harcok világát. Pereskedések, hatalmaskodások, bujdosás és sikertelen kereskedelmi kísérletek után 1593-ban, a tizenötéves háború kezdetén visszatért a kardhoz és kopjához. Pálffy Miklós seregében részt vett a székesfehérvár-pákozdi győztes csatában. Ott volt, amikor a keresztény sereg visszavette családi várait, Kékkőt és Divényt. 1594 tavaszán Esztergom ostrománál harcolt, s május 19-én, a vár ellen indított rohamban mindkét combját átlőtték. Sebe elfertőződött. Elviselhetetlen kínjai közepette Vergiliust idézte: „Most van szükség bátorságra, Aeneas, most erős szívre.” Amikor 1594. május 30-án elhagyta az élők világát, a veszteséglistára ezt írták: „Meghaltak: Balassi Bálint, jámborság nélkül való magyar.