Thököly Imre

Az 1664-i vasvári béke keltette felháborodás a magyar közvélemény jelentős részét új utak keresésére indította. A magyar méltóságok Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szervezkedésbe kezdtek. Az össze-esküvést azonban leleplezték, résztvevőit kivégezték vagy börtönbe vetették. Thököly István szintén részt vett az összeesküvésben, s annak kudarca után fia, Imre Erdélybe szökött. Itt került kapcsolatba a bujdosóknak nevezett magyarországi menekültekkel. 1672-ben az ő soraikban vett az első, sikertelen támadásban, majd 1677-ben az erdélyi fejedelmi tanács ót helyezte a bujdosók hadainak élére. 1678-ban csapatai a bányavárosok területéig az egész Felvidéket elfoglalták. November l-én Barsszentkeresztnél vereséget szenvedett, de egy év múlva, 1679 november 3-án Szikszónál fényes győzelmet aratott egy császári hadoszlopon. 1680-tól immáron a bujdosók hadainak tényleges fővezéreként harcolt a Felvidéken. 1682. szeptember 16-án Ibrahim pasa a szultán nevében Magyarország uralkodójának kiáltotta ki Thökölyt, aki ettől fogva a Felső-Magyarország fejedelme címet használta. Az 1683. évi török hadjárat Thököly uralmát is biztosítani látszott, ám a Bécs alatti vereség véget vetett Thököly fejedelemségének is. 1690-ben még utoljára megcsillogtatta had- vezéri képességeit. A járhatatlan havasokon átkelve Erdélyben termett, s augusztus 21-én Zernyestnél megverte a császári és erdélyi csapatokat. A siker azonban kérészéletűnek bizonyult, október végén Thököly is kénytelen volt elhagyni Erdélyt. 1697-ben Zentánál harcolt, majd a karlócai béke után Kisázsiában telepedett le.