Splényi László

Amikor az egyesült keresztény hadak 1686-ban visszavették Buda várát a töröktől, az ostromlók között ott vitézkedett, s kitüntette magát a harmincadik éve táján járó Splényi László hadnagy is. 1706-ban kapta meg a Deák Pál és Viszlay András huszárezredének ezredtualjdonosságát. Ettől kezdve ezredével a spanyol örökösödési háború frontjain har¬colt. Itáliában, a Rajna mentén és Németalföldön. Részt vett az 1706. szeptember 7-én Torinónál vívott győztes csatában, majd a háború döntő csatájának számító 1709. szeptember 11-i malplaquet-i összecsapásban. 1711-ben a Rajna melléki hadseregben szolgált, 1712-ben Németalföldre került, ahol Quesnoy és Fompoux alatt harcolt, majd Franciaországban portyázott. 1713-ban visszakerült a Rajna melléki hadsereghez. Ezredével 1716-ban a török elleni háborúban vett részt. Ott volt az 1716. augusztus 5-i péterváradi csatában, amikor a magyar lovasság megfutamította a török gyalogságot, majd szeptemberben és októberben részt vett Temesvár körülzárásában és bevételében. 1717-ben Belgrád alatt verekedett. Az 1717. augusztus 16-i belgrádi győzelem után Savoyai Eugenius őt küldte Orsóvá elfoglalására. Az ellenség üldözése közben „mint szélvész vágtatott huszárjaival a török után”, 10 ágyút foglaltak el. s Redseb pasa seregét átkergették a Dunán. 1716-ban vezérőrnagy, 1720-ban altábornagy lett. Bárói diplomáját halála miatt már csak fiának Gábornak tudták kiadni. Fia, unokája és dédunokája egyaránt katonai pályára lépett.