Bem József

A magyar és a lengyel nép közös hőse, a székelyek Bem apója 1812-ben részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában, majd 1813-ban Gdansk védői között szolgált. Hősies magatartásáért 1813. december 20-án megkapta a francia becsületrendet. Az 1830-1831. évi lengyel szabadságharcban tüzéri tudása igazából Ostrolekánál mutatkozott meg. Bem 10 lövegével állította meg az orosz gyalogság előrenyomulását, s az orosz fővezér által bevett 62 löveg sem volt képes Bem ütegét visszaszorítani. Az 1848. október 6-i bécsi forradalomban ő szervezte Bécs védelmét. Magyarországi szereplése mutatta meg, hogy nemcsak kitűnő tüzértiszt, de nagy hadvezér is. December végén Észak-Erdélyt tisztította meg, majd 1849 márciusára súlyos harcok után csaknem az egész testvérhazát visszafoglalta. Erdély felszabadításáért megkapta az altábornagyi rangot és a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát. Április közepén megjelent a Bánságban, a temesvári erődöt ostromzár alá vonta, s az itt állomásozó cs. kir. csapatokat Havasalföldre űzte. Júniusban azonban kénytelen volt visszatérni Erdélybe, mert az immár az osztrák-orosz erők egyesült támadása fenyegette. Bem részenként vetette harcba erőit. Ezzel két hónapon keresztül megakadályozta az oroszokat abban, hogy az alföldi magyar erők hátába kerüljenek. Ezután a Bánságba sietett, s itt Temesvárnál átvette a magyar főerők parancsnokságát. Augusztus 9-én döntő csatába ereszkedett Haynau cs. kir. főseregével, s vereséget szenvedett. Életét Murád pasa néven török szolgálatban fejezte be.