Leiningen-Westerburg Károly

A 10. zászlóalj századosaként december végétől, a 19. (Schwarzenberg) gyalogezred 3. zászlóalja őr-nagyaként, az egyik legmerészebb csapattisztnek bizonyult. Különösen 1848. december 15-én. Ekkor a Stevan Knicanin vezette szerbek rajtaütöttek a Jarkovácon éjszakázó honvédeken, s harcukat a falu szerb lakossága is segítette. A magyar tiszteknek, köztük Leiningennek azonban sikerült néhány ütőképes csapatot összevonva, kitörniük a faluból. Az újra rendezett honvédek aztán két oszlopban törtek be a faluba, s elfoglalták. A Délvidék kiürítése után a bánsági csapatok a Közép-Tiszához vonultak. Leiningen részt vett a cibakházi hídfő védelmében, s az 1849. február 24-i cibakházi ütközetben fogságba esett. Amikor katonái észrevették szeretett őrnagyuk eltűntét, összegyülekeztek, s kiszabadították Leiningent. Az alezredessé előléptetett, magyarul alig tudó tiszt kitüntette magát március 5-én Szolnoknál, április 4-én Tápióbicskénél és 6-án Isaszegnél. Szolnoki teljesítményéért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III., a tavaszi hadjárat után II. osztályát. Isaszeg után ezredessé léptették elő, a hónap végétől a III. hadtest gyaloghadosztályának parancsnoka volt. Buda bevételekor személyesen vezette a hadtest rohamát. Június 21-én Görgei őt nevezte ki a hadtest parancsnokává, s rövidesen megkapta a tábornokságot is. Július 2-án Ácsnál, 11 -én Komáromnál, 15-17-én Vácnál bizonyította be, hogy megérdemelte kinevezését. Az aradi vértanúk egyikeként, október 6-án végezték ki Aradon.