Zágonyi Károly

A kisnemesi családból származó Zágonyi 1848-ban a 10. (Vilmos) huszárezredben szolgált, s kétszer is megmentette Bem tábornokot attól, hogy az ellenség fogságába essen. A második alkalommal Zágonyi fogságba került, majd 1849 telén török területre szökött, később Amerikában telepedett le. A polgárháború kezdetén jelentkezett az Unió nyugati katonai körzete parancsnokánál, John Charles Frémont tábornoknál, aki őrnaggyá nevezte ki, s egy lovas testőrcsapat szervezésével bízta meg. A meginduló hadműveletek során a csapatot Frémont a felderítéssel bízta meg. 1861. október 25-én Zágonyi 150 lovasa a Missouri állami Springfield városa elé érkezett. A város előtt egy hatfőnyi ellenséges előőrsbe ütköztek, amelyből öt főt elfogtak, de a hatodik elmenekült, s riadóztatta a zömöt. Zágonyi csapata 30 emberét a felfejlődő déli lovasság ellen küldte, a többiekkel pedig a 2000 főnyi gyalogságra vetette magát. Először egy patakon kellet átkelnie, majd a rohamot egy mezőn keresztül, immáron vonalba fejlődve folytatta az erdő szélét megszállva tartó déliek ellen. A sortüzek ugyan több áldozatot szedtek, de amint Zágonyi lovassága elérte az erdőt, a déliek futni kezdtek, s tisztjeik a városban sem tudták rendezni őket. Zágonyi 16, a déliek 120 katonát veszítettek az ütközetben. A győzelem jelentőségét az adta, hogy a déliek főerői meg sem kísérelték Springfield visszavételét, s rövidesen egész Missouri államot feladták. Zágonyit ezredessé nevezték ki, vakmerő rohamát költők és festők örökítették meg, s Lincoln elnök személyesen is fogadta a springfieldi halállovaglás hősét.