Edelsheim Gyulay Lipót

1859-ben jött el az alkalom az olasz egység megteremtésére. amikor a Piemonti-Szárd Királyság, szövetségben Franciaországgal kiprovokálta az osztrák hadüzenetet. így Ausztria szövetséges nélkül maradt. A hadjárat első szakaszának döntő csatájára június 4-én Magentánál került sor. A Gyulai Ferenc táborszernagy vezette cs. kir. csapatok megkísérelték felrobbantani a Ticino hídját, hogy ezáltal megakadályozzák a franciák átkelését. A robbantással azonban elkéstek, s a nyolc óra hosszat tartó csatában vereséget szenvedtek. Az est folyamán a cs. kir. HL hadtest már visszavonulóban volt, s félő volt, hogy e visszavonulást az energikusan támadó franciák fejvesztett menekülésé változtatják. Schwarzenberg herceg, a hadtestparancsnok erre rohamra küldte az Edelsheim Lipót ezredes vezette 10. huszárezredet. Edelsheim azonban még a parancs be-érkezte előtt ezredének öt századával az ellenséges gyalogságra, a zuávokra és idegenlégionistákra vetette magát. A terep kevéssé volt alkalmas lovassági rohamra, hiszen tele volt cserjékkel és szederfákkal, illetve ezeket összekötő drótakadályokkal. Edelsheim huszárjai azonban ezzel mit sem törődtek, vágtában szinte átrepültek az akadályokon, s megakasztották a franciák előnyomulását. Rohamuk során szétvertek egy teljes francia dandárt, s majdnem elfogták a szembenálló francia hadtest parancsnokát, vezérkari főnökét és egy ezredesét pedig levágták. A sikeres roham következtében a cs. kir. hadsereg rendezett körülmények között vonulhatott vissza. Edelsheim ezredes hőstettéért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét.