Szapáry László

Az 1877-1878. évi török-orosz háborút követően a nagyhatalmak Berlinben rendezték az európai török területek sorsát és státuszát. E konferencia fel-hatalmazta az Osztrák-Magyar Monarchiát, hogy katonailag megszállja Boszniát és Hercegovinát, illetve hogy a novibazári szandzsákban katonaságot állomásoztasson. Ugyanakkor e területeket jogilag továbbra is meghagyta a szultán kezén. A bevonulás előtt azonban a helyi mohamedán lakosság képviselőiből ideiglenes kormány alakult, s amikor megkezdődött a közös hadsereg bevonulása, a helyi lakosság felkelt az új megszálló hatalom ellen. Az első összecsapásra augusztus 3-án Maglajnál került sor. Ezt követően szabályos háború bontakozott ki, amely csak október elején ért véget. A 20. gyalog hadosztályt vezető Szapáry László altábornagy csapatai július 29-én Samac-nál kelt át a Száván, s indultak Zvornik irányába. Először augusztus 3-4-én Gracanicánál, majd augusztus 9-10-én Dolnja Tuzlánál kerültek tűzbe. Innen visszavonulva, augusztus 15-16-án, majd 23-án, 26-án és 30-án Dobojnál megállította az öt üldöző felkelőket. Szarajevó bevétele után Szapáryt a Ili. hadtest parancsnokává nevezték ki. Szeptember végén végre elfoglalta Dolnja Tuzlát. Szapáry bátor katona volt, de hajlamos a túlzottan gyors és végig nem gondolt döntésekre. Ezzel magyarázható, hogy boszniai harcaiért ugyan megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét, de az öt ért szakmai kritikák miatt megkeseredett emberként tért haza, s viszonylag fiatalon 52 éves korában elhunyt.