Fejérváry Géza

A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után előbb az 52., majd a 61. magyar gyalogezredben szolgált. 1859-ben már vezérkari századosként vett részt az észak-itáliai hadjáratban, s Benedek Lajos vezette VIII. hadtest vezérkarában szolgált. Az 1859. évi francia-piemonti-osztrák háború döntő csatája, a solferinói csata reggelén az 59. gyalogezred 2. zászlóaljának rohamához csatlakozott, s előbb a vasúti töltésnél, majd a Colombara alatt vívott harcban tüntette ki magát. Rendezte és rohamra vezette a hátráló csapatokat, majd két üteget személyesen vezetett harcba a cs. kir. rohamoszlopok támogatására. Ezek elnémították a szembenálló ütegeket. A harcban egy srapnel levitte a fejéről a sapkáját, mire egy elesett közvitéz fejfedőjét tette fel. Hősies magaviseletéért megkapta a Katonai Máriái Terézia Rend lovagkeresztjét. Továbbra is a vezérkarban szolgált. majd századparancsnokként vett részt az 1864. évi osztrák-porosz-dán háborúban. Az 1866-os porosz-osztrák háborúban a 39. gyalogezred őrnagyaként I. Ferenc József vezérkarában szolgált. 1868-ban alezredes, 1870-ben ezredes lett. 1872-től a magyar királyi honvédségben szolgált, s 1884-től hosszú ideig ő látta el a honvédelmi miniszteri teendőket. 1890-től táborszernagy, majd az uralkodó darabonttestőrségének végül a magyar királyi nemesi testőrségnek a kapitányaként szolgált. 1905. június 18-án az uralkodó őt nevezte ki miniszterelnökké. 60. szolgálati éve alkalmából I. Ferenc József aranyérmet veretett, s ennek egy példányát személyesen nyújtotta át katonájának.