Heim Géza

báró, vitéz, százados

(1888 - 1942)

Heim Géza 1906-1909. között végezte el a Ludovika Akadémiát, majd hadnagyként a 86. szabadkai cs. és kir. gyalogezredbe került. 1914-ben lett főhadnagy, s áthelyezték a 46. gyalogezredhez. Előbb a szerb, majd az olasz fronton harcolt. 1916. május 8-án az alakulatához kirendelt aknászok felrobbantották a szembenlévő olasz lövészárkot, de a robbanást a magyar oldalon nem érzékelték; azt hitték, hogy a rossz gyújtás miatt a robbantás nem sikerült. Heim azonban éjszaka egy altiszt kíséretében előrehatolt, s egy óriási, robbantásra utaló tölcsért talált. A tölcsérhez kapcsolódó árkokat az olaszok már ki is ürítették. Heim alakulatával megszállta az előzőnél sokkal jobban védhető állást, s elöljáróinak határozott parancsára sem volt hajlandó kiüríteni azt. Az olaszok is érzékelték ottlétét, s ágyútüzet zúdítottak Heim csapatára, ö maga is megsebesült. Végre parancsnokai is belátták, hogy Heimnek igaza volt, s maga József főherceg, lovassági tábornok szólította fel öt arra, hogy hőstettéért kérvényezze a Katonai Mária Terézia Rend adományozását. Heimet soron kívül századossá léptették elő, s megkapta a rend lovagkeresztjét, a San Martino dél Carso predikátumot és a magyar bárói címet. A világháborút követően 1925-ben őrnaggyá léptették elő, 1928-1934 között a Ludovika Akadémia tereptan tanára volt. Ezredesi kinevezését 1936-ban kapta, s a következő évben a kaposvári 6., Nagy Lajos királyról elnevezett gyalogezred parancsnokává nevezték ki. 1940- 1941-ben a budapesti 2. gyalogdandár parancsnoka volt, 1940 novemberétől tábornoki rangban.