Stromfeld Aurél

Az I. világháborúban a közös hadsereg egyik legtehetségesebb vezérkari tisztje. Kitüntetéseket kapott 1914-ben a szerbiai, 1915-16-ban a galíciai, 1917-ben az olasz fronton. 1918-ban előbb az olasz fronton a XXVI. hadtest vezérkari főnöke, majd a Ludovika Katonai Akadémia parancsnoka, majd hadügyi államtitkár volt. A vesztett háború után a Monarchia felbomlott. Magyarország köztársaság lett, majd 1919. március 21-töl tanácsköztársaság, amelynek szembe kellett nézni szomszédai területrabló támadásával. Az újonnan szervezett Vörös Hadsereg vezérkari főnöke Stromfeld Aurél lett. A román és cseh támadások közül az utóbbit ítélte veszélyesebbnek. Ö dolgozta ki a cseh hadsereg elleni támadás terveit. A jobbára volt honvédtisztek vezette Vörös Hadsereg a miskolci győztes csata után az 1919 május-júniusi északi hadjáratban jelentősen visszaszorította a cseh hadsereget, s egészen Eperjesig tört előre. Az antant ezután jegyzékben követelte a magyar csapatok visszavonását, s megígérte, hogy ennek fejében a románok kiürítik a Tiszántúlt. A tanácskormány eleget tett a követelésnek, s ezzel demoralizálta a magyar haderőt. Stromfeld sem értet egyet a döntéssel, s lemondott beosztásáról. A románok nem teljesítették az antant ígéretét, s Vörös Hadsereg a tiszántúli hadjáratban súlyos vereséget szenvedett. A kudarc és az antant újabb jegyzéke a Tanácsköztársaság bukásához vezetett. Ezt követően Stromfeldet is letartóztatták, megfosztották kitüntetéseitől, s három év börtönre ítélték. 1921-ben szabadult.