Oszlányi Kornél

Oszlányi Kornél a kassai hadapródiskolában kezdte katonai tanulmányait. 1911-ben került a cs. és kir. 52. gyalogezredhez, s ennek soraiban vett részt az I. világháború harcaiban. A fronton fejlövést kapott, de felgyógyulása után visszatért, s egy hőstettéért tiszti arany vitézségi éremmel tüntették ki. A világháborút főhadnagyi rangban fejezte be. Az összeomlás az olasz fronton érte, ezt követően egységét zárt rendben hozta haza. 1925-ben vitézzé avatták. AII. világháborúban, a magyar hadbalépés idején már ezredes volt. 1942-ben a Don-kanyarba küldött 2. magyar hadsereg soraiban előbb a hadsereg parancsnokságán szolgált. 1942. november 15-én a 9. (nagykanizsai) könnyűhadosztály parancsnokává nevezték ki. Az 1943. januári szovjet áttörés után „az utóvédek utóvédjeként” fedezte hadosztályával és a hozzá csatlakozó alakulat-töredékekkel a vissza-vonulást. Feladata azért is nehéz volt, mert tüzérsége nagy részét a hóban kénytelen volt hátrahagyni. Január 28-án ő fedezte a visszavonulást Verh Turovóból Sztarij Oszkolba. Közben haslövést kapott és jobb könyökén is megsebesült. A Don-kanyarban nyújtott katonai teljesítménye jutalmául – egyetlenként a II. világháborúban – 1944. január 21-én megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. A világháborút követően amerikai fogságba esett. Ausztriában, később a Német Szövetségi Köztársaságban, 1951-től az Amerikai Egyesült Államokban élt haláláig. 1993-ban, a doni áttörés 50. évfordulóján poszthumusz altábornaggyá léptették elő.