A LUDOVIKA TÖRTÉNETE
II. József német-római császár és magyar király (1780–1790) halála után merült fel először. A Magyar Királyság a Habsburg Birodalom részeként nem rendelkezett önálló haderővel, de a birodalmi haderőnek voltak magyarországi legénységű ezredei. A tisztek képzése, felkészítése vagy az ezredeknél, vagy a bécsi és bécsújhelyi akadémián, német nyelven történt. A magyar nemzeti öntudat növekedésénék egyik fontos állomásaként tekinthetünk az 1790–1791-es országgyűlésen elfogadott határozatra a „nemzeti hadi-iskola” létesítésének szükségességéről. A kormányzat kezdeti ellenállását az 1792-től kezdődő háborús időszak olyannyira meggyengítette, hogy végül I. Ferenc császár az 1808. évi VII. törvénycikk szentesítésével hozzájárult, hogy az „országban nemzeti katonai akadémiát állitani és a hadi tudományokat fejleszteni lehessen”. Az időközben létrehozott adományalaphoz az uralkodó felesége Mária Ludovika is hozzájárult, ennek köszönhetően a Vácra tervezett akadémia a Ludovika nevet kapta. A képzés célja, hogy a fiatalokat a „haza hasznos szolgálatára alkalmassá és képessé” tegye.
Hiába született újabb törvény, több országgyűlési határozat, az épületben egyelőre hadikórház működött. Az 1848/49-es szabadságharc alatt ugyan Mészáros Lázár tábornok, hadügyminiszter kezdeményezésére létrejött a Magyar Hadi Főtanoda, de csak rövid ideig működhetett. A szabadságharc után a Ludovika épülete ismét hadikórháznak adott helyet.
a gyalogsághoz és a lovassághoz – tüzérség nem lehetett – a tiszti utánpótlást mindenekelőtt az 1872. évi XVI. törvénycikk szerint, a működését megkezdő Ludovika Akadémiának kellett biztosítania. Ennek köszönhetően a törvény elfogadása után 64 évvel elkezdődhetett a magyar nyelvű katonai oktatás. Egyelőre azonban nem akadémiai szintű képzés folyt, hanem tiszti és felsőbb tiszti tanfolyamok indultak. Az akadémia első parancsnoka Móricz Sándor ezredes volt, aki a szabadságharcban Bem tábornok hadtestében harcolt. A következő években a tanfolyamok bővültek, a követelmények nőttek, de egyelőre az volt a cél, hogy az akadémia a honvédség számára minél gyorsabban tiszteket biztosítson. Minden évfolyamban indult egy horvát oktatási nyelvű osztály, s 1877-ben egy csendőr osztály is
a hallgatók a középiskolai tárgyak mellett katonai tárgyakat tanultak, de zene, tánc, ének és gyorsírás is szerepelt a tantárgyak között. Nagy hangsúlyt helyeztek a valláserkölcs tanítására éppúgy, mint a társasági viselkedés szabályainak elsajátíttatására. A Ludovika Akadémia a főváros sportéletének egyik központjává vált, de a növendékek számára biztosított minden olyan feltételt is, hogy egészséges, művelt, a társadalom számára példaképül szolgáló tisztekké váljanak.
az uralkodó által szentesített 1897. évi XXIII. törvénycikkel vált végre olyan szintű tanintézetté, amilyennek az alapítványtevők és az 1808-as törvényalkotók megálmodták. A törvény az akadémián a bécsújhelyi mintának megfelelő, valódi katonai felsőoktatási képzés indítását írta elő. Ugyanezen törvény értelmében megkezdte működését a soproni honvéd főreáliskola, a pécsi és a nagyváradi hadapródiskola, középfokú katonai nevelőintézetekként. Az akadémia parancsnokát a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján az uralkodó nevezte ki.
Olyan tiszteket kívántak kibocsátani, akik akár vezérkari szintű szolgálatot is képesek ellátni. A hároméves akadémiai tanulmányok sikeres befejezése után a végzetteket hadnagyokká léptették elő, és a honvédség, vagy a közös hadsereg valamelyik alakulatánál kaptak beosztást. A legtöbben a honvéd gyalogsághoz kerültek. Az akadémikusok az elért eredményeik után különböző megkülönböztető jelzéseket viseltek. A képzés során nagy súlyt fektettek arra is, hogy a leendő tisztek a társadalomban példaképként jelenjenek meg.
A mozgósítás, az elhúzódó háború és a hatalmas veszteségek a tanári kar nagy részét a harcterekre szólította, ahová a leendő tiszteket is nagyon várták. A képzés idejét három évről két évre szállították le, ami azt jelentette, hogy kevesebb tanárnak rövidebb idő állt rendelkezésére, hogy a harctéren a helyüket jól megálló tiszteket készítsenek fel.
hadügyi népbiztossága 1919. április 12-én megszüntette az akadémiát és egy hathetes parancsnokképző tanfolyam felállítását rendelte el. E próbálkozás azonban nem járt eredménnyel. A Ludovikások ellenben részt vettek az 1919. június 24-i sikertelen, ámde vakmerő Tanácsköztársaság elleni felkelésben.
új alapra helyezte a tisztképzést, a Ludovika négyévfolyamos katonai főiskolává vált. A hallgatóknak húszéves szolgálati kötelezettséget kellett vállalniuk. A fegyvernemi képzés mellett elindult a műszaki tisztek és a híradó tisztek képzése is. A tisztképzésben nagy hangsúlyt helyeztek a hazafias nevelésre, a társadalmi érintkezési szabályok elsajátíttatására, a bajtársias gondolkodás és viselkedés, illetve az önképzés igényének kialakítására.