II. József német-római császár és magyar király (1780–1790) halála után merült fel először. A Magyar Királyság a Habsburg Birodalom részeként nem rendelkezett önálló haderővel, de a birodalmi haderőnek voltak magyarországi legénységű ezredei. A tisztek képzése, felkészítése vagy az ezredeknél, vagy a bécsi és bécsújhelyi akadémián, német nyelven történt. A magyar nemzeti öntudat növekedésénék egyik fontos állomásaként tekinthetünk az 1790–1791-es országgyűlésen elfogadott határozatra a „nemzeti hadi-iskola” létesítésének szükségességéről. A kormányzat kezdeti ellenállását az 1792-től kezdődő háborús időszak olyannyira meggyengítette, hogy végül I. Ferenc császár az 1808. évi VII. törvénycikk szentesítésével hozzájárult, hogy az „országban nemzeti katonai akadémiát állitani és a hadi tudományokat fejleszteni lehessen”. Az időközben létrehozott adományalaphoz az uralkodó felesége Mária Ludovika is hozzájárult, ennek köszönhetően a Vácra tervezett akadémia a Ludovika nevet kapta. A képzés célja, hogy a fiatalokat a „haza hasznos szolgálatára alkalmassá és képessé” tegye.
