Árpád

Őseink többszáz év alatt többezer kilométert vándoroltak Nyugat-Ázsia területeiről Délkelet-Euró- pán át a kárpátok által ölelt síkságig. Egyes feltételezéseink szerint egy csoportjuk már 670-700 táján eljutott a Kárpát-medencébe, s az általuk létrehozott kései avar állam voltaképpen a térség első magyar állama volt. A Kaszpi-tenger térségét uralma alatt kazár birodalomtól 830 körül függetlenedő magyarság vándorútja során 860 táján jelent meg először a Kárpát-medencében, de szállásterületük ekkor még a Fekete-tenger északi partján, a Dnyeper és a Dnyeszter által határolt Etelközben volt. A két fejedelem által vezetett, hét törzsből álló szövetség életmódjában keveredtek e nomád és a letelepült életmódra jellemző vonások. Fegyveres erejük félelmetes erőt képviselt. A főerők 895 tavaszán érkeztek a Kárpát-medencébe, s 900-ig elfoglalták a Dunától keletre első részeket. 899-től kezdve már a Kárpát-medencén kívüli területekre indítottak hadjáratokat. 902-ig az egész Kárpát-medence a birtokukba került. A honfoglalás során tervszerű hadjáratokban győzték le a terület akkori birtokosait. A harcok során a hadjáratokat Árpád vezette, aki 904-től immáron a nép egyetlen fejedelmeként védte az új hazát az idegen betörések ellen. 907. július 4-5-én ő verte szét a Pannónia visszafoglalására induló keleti frank hadakat. A magyar törzsszövetség hét törzse: Nyék, Megyer (ez volt a fejedelmi törzs), Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi. Három kabar törzs, valamint a hozzájuk csatlakozott székelyek és avarok egyesült erejével hajtotta végre Árpád a hon- alapítás művét.