Bátori Sulcz Bódog

1848. december 6-án Galíciából a Duklai-hágón át egy cs. kir. hadtest tört be a Felvidékre Franz Schlik altábornagy vezetésével. Ez a hadtest bevette Eperjest és Kassát, majd december 11 -én megverte az ellene küldött magyar csapatokat. A magyar kormány ekkor minden mozdítható erőt erre a hadszíntérre irányított. Ekkor vezényelték ide a komáromi 17. honvédzászlóaljat is, amelynek parancsnoka Sulcz Bódog őrnagy volt. Sulcz 1824-1848 között szolgált a cs. kir. hadseregben, de a nagy év tavaszán fül-betegsége miatt nyugdíjazták. Ez a süketsége miatt kiabálva beszélő katona aztán egyike lett a felső-tiszai hadtest legvitézebb parancsnokainak. Schlik január végi támadása alkalmával 22-23-án Bodrogkeresztúr és Szegilong között Sulcz dandára nemcsak visszaverte az ellenséget, de a Bodrog túlpartjára űzte. Az ütközetben egy ellenséges vértessel párviadalt vívott, s életét csak a fejére húzott csuklya mentette meg a kardvágásoktól. Hasonló jól szerepelt január 31-én Tokajnál, majd a február 26-27-i kápolnai csatában. A tavaszi hadjáratban kitüntette magát Isaszegnél, Nagysallónál és Komáromnál is. Április 18-án alezredessé léptették elő, s megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Június végétől a II. hadtest hadosztályparancsnoka volt. A Komárom környéki császári ostromzár szétverésében szerzett érdemeiért Klapka tábornok augusztus 8-én ezredessé léptette elő, s kitüntette a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályával. Komárom október eleji feladása után itthon maradt, s haláláig Garamkövesden élt.