Bercsényi László

A Rákóczi-szabadságharcot követően többszáz magyar katona vonult emigrációba. Közéjük tartozott Bercsényi László gróf, Rákóczi főgenerálisának, Bercsényi Miklósnak a 22 éves fia. Az ifjú gróf 1701- 1704 között a császáriak fogságában volt, majd Rákóczi mellé került. 1708-tól a Nemesi Kompánia tagja volt. A vesztes trencséni csatában egyike volt azon apródoknak, akik a sebesült Rákóczit biztonságba helyezték. A szabadságharc végén már kapitány volt. A szatmári béke után előbb apjával együtt Lengyelországban élt, majd 1712-ben Franciaországba érkezett. XIV. Lajos, a Napkirály szolgálatába fogadta, s az év végén kinevezte a Ráttky-huszár- ezred viceóbesterévé. Első jelentős haditettét 1713-ban, Landau ostrománál hajtotta végre, amikor 100 főnyi osztagával szétvert egy számban nagyobb ellenséges egységet. 1718-tól a Ráttky-huszárok ezredese volt, s engedélyt kapott egy önálló huszárezred alapítására is. Ezrede első bevetésére az 1733-1735 közötti lengyel örökösödési háborúban került sor. 1738-ban XV. Lajos generálissá nevezte ki. 1741-ben az osztrák örökösödési háborúban ott volt Prága bevételénél, s a következő év augusztus 22-én sikeres kitörést intézett a várost körülfogó császári erők ellen Prága kiürítése után ö fedezte az elvonuló francia hadsereg visszavonulását. 1746-ban, immáron altábornagyként az október 11-i rocoux-i csatában ő állította meg a lovasság visszavonulását, s személyesen vezette győztes rohamra huszárjait. Kimagasló katonai teljesítményéért megkapta a „Franciaország marsallja” címet.