Bulcsú

A X. század közepén a törzsszövetség harmadik embere, horkája volt. A Balaton és a Zala közötti szállásterületéről gyakran vezetett kalandozó had-járatokat nyugati és déli irányba, a német és a bizánci fennhatóság alatti területekre. E hadjáratok egyrészt zsákmányszerzésre szolgáltak, másrészt megelőző támadások voltak. A magyar törzsszövetség vezetői ugyanis úgy vélték, hogy két nagy birodalom szorításában csak úgy maradhatnak meg, ha egyiket sem engedik túlzottan megerősödni. A magyar lovas hadseregek beszáguldozták egész Európát a Balkántól Itálián és Franciaországon át egészen a Pireneusi-félszigetig. A Vérbulcsúnak is nevezett horka személyesen vezette hadba katonáit 943-ban a bizánciak ellen, s a görög területek beszáguldása után az ellenfél pénzen vásárolta meg az ötéves békét. 954-ben német területre indult csapataival, s Karintián és Bajorországon át Frankföldre vonult, majd egészen a mai Belgiumig tört. Visszafelé sikertelenül ostromolta Cambrai-t, s a harcokban öccse is elesett. Ezután Franciaországot és Burgundiát feldúlva, Itálián keresztül tért haza csapataival. 955-ben az előző évi útvonalon tört be Svábföldre, s ott Augsburg ostromához fogott. A várost azonban Ottó német király felmentette az ostrom alól, s a magyarokat súlyos küzdelemben legyőzte. Bulcsú is a győztesek kezébe esett, akik halálra ítélték. A hadvezér bátran halt meg: a krónikák egybehangzó tanúsága szerint vezértársával. Lehellel az utolsó pillanatig szidalmazták legyőzőiket.