Debreceni Dózsa

Az Árpád-ház kihalását követően közel két évtizedig dúlta súlyos polgárháború az országot. A tartomány-urak hadseregei egész országrészeket ellenőriztek, s minden, a magyar trónra pályázó trónkövetelőt csak addig támogatták, amíg nem kellett attól tartaniuk, hogy az megerősödve, megtöri hatalmukat. A nápolyi Anjou-házból származó Károlyi Róbert-nek hosszú évekre volt szüksége ahhoz, hogy leszámoljon a kiskirályokkal, helyreállítsa az ország területi egységét s a királyi hatalom régi erejét. Az első komoly erőpróba az 1317. június 15-i rozgonyi csata volt, amelyben Károly Róbert csapatai az Abák és Csák Máté seregével kerültek szembe. A tét Kassa, s vele a Felvidék keleti részének birtoklása volt. A véres, sokáig bizonytalan kimenetelű csatában Károly Róbert hada győzedelmeskedett, amelynek soraiban ott harcolt a király egyik legrégibb híve s legjobb hadvezére, Debreceni Dózsa. 1317-ben a király öt küldte Északkelet-Magyarország ura, Borsa Kopasz volt nádor ellen. Debreceni Dózsa foglalta el a bihari Adorján, Sólyomkő, Körösszeg és az ugocsai Nyaláb várait, s Debrecen mellett nyílt csatában mért vereséget Borsa Kopasz hadaira. A hadjárat a kiskirály hatalmának végét jelentette. Két évvel később az immáron erdélyi vajda Debreceni Dózsa verte tönkre a Kolozsvár menti Topánál az erdélyi Majos hadait. 1320-ban Károly Róbert Csák Máté ellen küldte. Dózsa elfoglalta Sirokot és Füleket. Az uralkodó olyan elégedett volt ténykedésével, hogy a következő évben nádorrá tette meg.