Dessewffy Arisztid

1849. július 20-án a Perczel Mór tábornok vezette közép-tiszai hadtest lovassága Túránál beleütközött Tolsztoj orosz tábornok hadosztályába. A tizenhárom huszárszázadból és négy század lengyel dzsidásból álló lovasság megtámadta a szembenálló kozákokat és orosz huszárokat. A leghevesebb küzdelem a két derékhad között folyt. Az orosz szemtanúk félelemmel vegyes csodálattal emlegették a vörösruhás, szakállas magyar püspököt, aki kereszttel a mellén, karddal a kezében irtózatos pusztítást végzett soraikban. Csak a magyar hadsereg megadása után tudták meg, hogy e „valóságos halál angyala” nem egyházi főméltóság volt, hanem a vörös tábornoki ruháját s mellén a Magyar Katonai Érdemrend kettőskeresztes kitüntetését viselő Dessewffy Arisztid tábornok, a hadsereg lovasságának parancsnoka. Dessewffy 1819-1839 között húsz évig szolgált az 5. (Radetzky) huszárezredben, s századosként lépett ki. 1848-ban előbb nemzetőr őrnaggyá, majd novemberben honvéd alezredessé nevezték ki. Decem¬bertől részt vett a felvidéki harcokban. Jól szerepelt a Bodrog és a Tisza melletti védelmi harcokban. 1849. február 18-án – immáron ezredesként – Kompoknál négy század huszár élén rajtaütött egy vértes osztályon, s közülük 50 főt levágott s 35 főt elfogott. A tavaszi hadjáratban Tápióbicskénél, Nagysallónál és Komáromnál csillogtatta meg katonai képességeit. A világosi fegyverletétel után a hadbíróság halálra ítélte, s október 6-án az aradi vár sáncárkában Kiss Ernővel, Schweidel Józseffel és Lázár Vilmossal együtt öt is agyonlőtték.