Esterházy László

A harmincéves háborúban kifáradt Habsburg birodalom évtizedekig a békét kereste a törökkel. Az 1627-ben majd 1650-ben megújított béke biztosította ugyan Ausztriát, de Magyarország továbbra is hadszíntér volt, a török terjeszkedés és portyázás egy pillanatra se szünetelt. A maradék ország nagy arisztokrata családjai, a Battyányak, Nádasdyak, Zrínyiek, Eserházyak, Pálffyak egyszerre voltak az ország köz-igazgatásának irányítói, s a török elleni védelem vezérei. E kettős szerepet kevés személyiség élete és halála példázza olyan egyértelműen, mint Esterházy Lászlóé. A Sopron vármegyei főispán és pápai kapitány a török ellen vívott 1652. augusztus 25-i vezekényi ütközetben esett el. Musztafa bég többezer fős serege Nyitra megyét rabolta, százával fűzte rabszíjra a lakosokat. Forgách Ádám bányavidéki főkapitány értesítette a veszélyről a dunántúli és a Kanizsával szembeni végvidék főkapitányait, s az így összpontosított fegyveres erővel támadta meg a törököt. Az ütközet kezdetén a magyar lovasság megfutamította a törököt, az üldözés közben azonban túlzottan elszakadt a zömtől, így a visszaforduló törökök körülfogták. s az egyenlőtlen kézitusában többeket halálosan megsebesítettek. A győzelem azonban Így is a magyaroké lett. A győztes összecsapásban a csatatéren maradt még három Esterházy: a cseszneki ágból származó, 26. évében járó Esterházy Tamás lévai kapitány, akit golyó terített le, a 24 éves Gáspár, akivel lándzsaszúrás végzett, és a család zólyomi ágából származó Ferenc, Balassagyarmat kapitánya, akinek fejét vette a török. Temetésüket országos gyász kísérte.