Esterházy Vince

A cs. kir. hadsereg lovasezredei több változáson mentek át. Az 5. huszárezredet 1798-ban szervezték meg az 1., 2., 8. és 9. ezredek leadott osztályaiból Varasdon, s első parancsokuk Ott Károly tábornok volt, 1809-től, pedig az ezred tulajdonosa Josef Radetzky, a XIX. századi osztrák hadtörténelem egyik legkiválóbb hadvezére. Esterházy Vince 1804-ben lépett be zászlósként az Esterházy-gyalogezredbe, 1805-ben már főhadnagy volt, s immáron a 3. (Ferdinand d’Este) huszárezred századosaként tüntette ki magát 1809-ben Aspernnél, az első olyan csatában, amelyet Napóleon elveszített. 1813. szeptember 16-án St. Marien-Weichselburg- nál a Rebrovich tábornok vezette cs. kir. csapatok megfutamították az ellenséget. Esterházy egy fél század Radetzky-huszárral a menekülők után eredt, s Gross-Lupp és St Maréin között utolérte a francia utóvédet, amely Lecchi altábornagy és Clement ezredes vezetése alatt 2 lövegből, 80 dragonyosból és egy gyalogzászlóaljból állt. Esterházy szétverte a gyalogságot, majd a megfutó dragonyosok közül 40 főt elfogott, s megadásra kényszerítette Clement ezredest is. 1814. március 6-án Reggionál visszaverte az ellenség lovasságát, s a közelharcban lovát is el-veszítette. Itt tanúsított vitézségéért a csatamezön őrnaggyá léptették elő, s e két hőstettéért elnyerte a Katonai Mária Terézia Rend kiskeresztjét. A vitéz százados 1827-töl a 8. (Koburg) huszárezred ezredese, később vezérőrnagy lett. Nyugalmat nem ismerő természete hamar aláásta egészségét. Fiatalon, 47 éves korában halt meg a morvaországi Eisgrubban.