Fiáth János

Buda 1686. évi ostroma az ország felszabadításáért folytatott küzdelem egyik legfontosabb eseménye volt. Miután 1684-ben sikertelenül ostromolták, ekkor végre hatalmas szövetséges sereg gyűlt össze Lotharingiai Károly herceg és Miksa bajor választófejedelem vezetése alatt. A mintegy 65000 emberből 15000 volt magyar. 1686. június 18-án kezdődött a vár lövetése. Június 24-én a keresztény csapatok bevették a Vízi-várost. Július 13-án indult meg az első roham a vár északi frontján, 16-án a déli rondellát támadták az ostromlók. A védők a több évtizedes szolgálattal rendelkező Abdurrahman pasa vezetésével szívósan és eredményesen védekeztek. Kitörésekkel zavarták az ostrommunkálatokat, s elszántságukat az sem csök-kentette, hogy július 22-én egy kitörés visszaverése után egy becsapódó ágyúgolyó levegőbe repítette a török lőporraktárt. Július 25-én egy török kitörés visszaverésében 600 ember élén tüntette ki magát a győri hajdúk 33 éves fővajdája, Fiáth János, „…a törökök közül temérdek levágatott, a többiek a várba vissza-űzettek, övéinek kevés vesztesége mellett”- írta róla Esterházy Pál nádor. Hosszú hónapokig tartó kitartó ostrom után szeptember 2-án indult meg a keresztény sereg döntő rohama. A falra elsőként felhatolók között volt Fiáth is. Egyes források szerint ö, mások szerint Ramocsaházy András vagy Petneházy Dávid tűzte az első zászlót a vár falaira. Fiáth János Győr város jegyzőjeként kezdte pályafutását, s a hadi babérokat 1688-ban Komárom megye, 1698-ban Győr vármegye alispáni székével cserélte fel. Később az erdélyi kancellárián volt titkár és tanácsos, majd a magyar királyi Helytartótanács tanácsosaként halt meg.