Görgei Artúr

Görgei 1832-1846 között a cs. kir. hadseregben szolgált, 1848 júniusában jelentkezett a honvédségbe. 1848 októberében komoly szerepet játszott abban, hogy Roth tábornok horvát hadoszlopa Ozoránál kénytelen volt megadni magát. 1848. október 7-étől ezredes, 11-étöl már tábornok volt. November 1-én Kossuth őt nevezte ki a feldunai hadsereg parancsnokává. Másfél hónapos szervező munka után érte csapatait a cs. kir. fősereg támadása. Görgei vissza-vonult a fővárosig, de megőrizte serege épségét. Ezt követően 1849. januári felvidéki hadjáratával hetekre lekötötte a cs. kir. fősereget, s megakadályozta, hogy a Tiszántúl ellen támadást indítson. 1849. március 31-étöl a magyar fősereg fővezéreként a tavaszi hadjárat hat csatájában és ütközetében megverte a cs. kir. fősereget, s felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket. Tápióbicskénél és Isaszegnél ő állította meg a megingott magyar csapatokat. Május 21-én visszavette Buda várát. Közben a Szemere- kormány hadügyminiszterévé nevezték ki. A nyári hadjáratban előbb a Vág-mentén kísérelte meg áttörni a cs. kir. hadsereg állásait, majd Komáromnál összpontosította csapatait. Július 2-án feleakkora erővel visszaverte a cs. kir. főerők támadását, s egy lovasrohamban életveszélyes fejsebet kapott. Ennek ellenére a kormány utasítására személyesen vezette délre hadseregét. A többszáz kilométeres menet során saját erői négyszeresét, a szövetséges osztrák-orosz erők egyharmadát kötötte le. A magyar fősereg temesvári veresége után augusztus 13-án Világosnál megadta magát az oroszoknak.