Hollósy-Kuthy László

A II. világháború harcaiban kevés magyar katona mondhatta magáról, hogy egyetlen alkalommal sem verték meg. Az örmény-magyar családból származó Hollosy-Kuthy László közéjük tartozik. A mödlingi cs. és kir. műszaki katonai akadémián végzett, majd 1915-ben hadnagyi rangban került a 7. árkász- zászlóaljhoz. Összesen 30 hónapot szolgált a fronton, s egyszer sebesült meg. 1918-ban fogságba esett, s csak egy év múlva került haza. 1942-ben mint vezérőrnagy, a 13. (kecskeméti) könnyű hadosztály parancsnokaként került a Don-kanyarban állomásozó 2. magyar hadsereghez. A szovjet csapatok 1943 januári támadása után, amikor azok a jobb- és balszárnyán állomásozó hadosztályokat már áttörték, három napig tartotta eredeti állását, majd visszavonult Osztrogozsszk városába. Amikor az oroszok bekerítették a város, hadosztályával és a hozzá csatlakozó alakulatokkal kitört, s 120 kilométeres menetben, állandó ellenséges támadások közepette érte el a gyülekezési területet. Hollósy-Kuthyt 1944 augusztusában, a román kiugrás után a tordai állás védelmével bízták meg. Közel egy hónapon akadályozta meg az orosz és román erők áttörését, s ezzel biztosította Kolozsvár védelmét. Az október 15-i nyilas hatalomátvétel után leváltották, mert a németek megbízhatatlannak tartották. A háború végén amerikai hadifogságba esett. Hazatérése után előbb letartóztatták, később kitelepítették. A kitelepítés feloldása után is csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. 80 éves koráig dolgozott, s 83 éves korában érte a halál.