A 12. században az ország súlyos harcokat volt kénytelen vívni a Komnénoszok terjeszkedő bizánci birodalmával. E nehéz időszak nagy uralkodója és volt 11. Géza. Gyermekként, 11 éves korában lépett trónra, s még nem volt felnőtt, amikor első hadjáratát vezette. Kálmán király állítólagos fia, Borisz herceg ugyanis 1146 tavaszán zsoldosaival elfoglalta Pozsony várát. Amikor azonban Géza hadigépekkel, ostromszerekkel ellátott serege körülözönlötte a várat, a védők némi pénz fejében átadták azt. Ösz- szel Géza megtámadta Jasomirgott Henrik osztrák őrgrófot, mert ez tette lehetővé, hogy Borisz zsoldosokat toborozzon. Az ifjú királyt ekkor övezték fel fegyvereivel, s a szeptember II-én a Lajta mellett vívott csatában súlyos vereséget mért ellenfelére. Ez volt az első alkalom, hogy magyar hadsereg nyílt mezei csatában győzött le nagy lovagi sereget. Géza 1148 és 1152 között hat alkalommal vezetett hadjáratot orosz területre, s sikerült ebből az irányból is biztosítania országát. 1152-ben döntő vereséget mért Vlagyimirko halicsi fejedelemre. 1151-től Mánuel bizánci császárral harcolt: a magyarok Szerbia, a bizánciak a Szerémség elfoglalására törekedtek. Géza dunai hajóhadat állított fel, amely Zimony környékét védte a bizánci flotta ellen. A váltakozó sikerű háborúknak az 1155-ben kötött béke vetett véget. Géza királyi hatalmát még a vele szemben ellenséges Ottó, freisingi püspök, az 1146-ban legyőzött Jasomirgott Henrik testvére is irigykedéssel vegyes csodálattal emlegette krónikájában.
II. Géza
király
(uralkodott 1141 - 1162)