Kál

A honfoglaló magyarság három tisztségviselő, a kende, a gyula és a horka vezetése alatt állt. A kende volt a törzsszövetség politikai vezetője, a gyula a fővezér, a horka pedig bírói hatalmat gyakorolt. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint ez utóbbi tisztet Kál töltötte be a 900-as évek első évtizedeiben. A három tisztség azonban nem vált el határozottan egymástól. Ezzel magyarázható, hogy a krónikában az egyes tisztségek viselői gyakran keveredtek. Egyikük sem lehetett katonai erények híján, hiszen mint a törzsszövetség egyik vezetőjének, társai távolléte esetén őket is helyettesíteni kellett. Kál horka is tevékeny részese volt az új haza megszerzéséért és megvédéséért folytatott harcoknak, annál is inkább, mert törzse a Nyugat-Dunántúlon telepedett le, s így állandóan számolnia kellett a keleti frank királyság területéről jövő támadásokkal. Kál volt az apja a X. század egyik legkiválóbb magyar hadvezérének, Búlcsúnak. A kortárs perzsa Dzsajháni szerint „a magyarok csinosak és jó kinézésűek. Ruhájuk brokátból készült, fegyvereik ezüsttel vannak kiverve, és gyönggyel berakottak” Győzelmeik titka lovas íjász harcmodorukban rejlett. Jól idomított, edzett és villámgyors kis lovuk és rengeteg vezetéklovuk hatalmas távolságokat tudott megtenni, menetből folyókat átúsztatni. Reflex íjaikkal vágtában percenként három lövést voltak képesek leadni, nem csak előre és oldalt, de menekülést színlelve, hátrafelé is. E harcmodor magyarázza, hogy a magyar lovasok a X. század folyamán ugyanolyan félelmetes ellenfelei voltak a nyugati államoknak, mint az északról kiinduló vikingek.