Koháry István

Az ország felszabadítása nagyrészt azoknak a végvári vitézeknek az érdeme, akik a bécsi udvar visszaélései, elnyomó intézkedései ellenére helyükön végsőkig ki-tartottak, és nem csatlakoztak a kuruc mozgalmakhoz, mert úgy gondolták, hogy először a törököt kell az országból kiűzni. Ezekhez tartozott a hős katona és kiváló költő, Koháry István is. 1667-től Fülek várának kapitánya volt. Nem volt könnyű dolga, hiszen a budai, egri és gyöngyösi török őrségek portyái rendszeresen zaklatták a füleki vitézeket. 1678-ban Thököly Imre kurucai és a törökök ostromolták a várat, de Koháry visszaverte a támadást. Vitézségéért 1. Lipót elismerő levéllel és aranylánccal tüntette ki. Az 1681. évi kiegyezési kísérlet után 1682 szeptemberében újabb ostrom következett, s ekkor Thököly Imre kurucai foglalták el a várat, s ejtették fogságba a verselő kedvű vitézt. Kiszabadulása után 1685-ben grófi rangot kapott, s részt vett a törökellenes felszabadító háborúkban, mint dunán-inneni és bányavidéki helyettes főkapitány. Ott volt Buda 1686. évi visszavételénél, és alparancsnoka volt az egri vár ostromzárjának, majd visszafoglalásának 1687-ben. Egy kitörési kísérlet visszaverésénél egészen a vár kapujáig tört előre, s közben egy puskalövéstől jobb karján súlyosan megsebesült. A Rákóczi-szabadság- harcután is hű maradt I. Lipóthoz, majd 1. Józsefhez, de közvetítésre törekedett. 1707-ben altábornaggyá léptették elő. 1711-ben Hont megye örökös főispánjává nevezték ki. 1714-ben országbíróvá választották.