Lehel

A X. század közepi kalandozó hadjáratok egyik vezére volt. Bulcsú mellett ő vezette a diadalmas nyugat-európai kalandozó hadjáratokat, és 955-ben a tragikus végű augsburgi hadjáratot. „Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le.” – írja róluk a krónikás. A monda szerint, amikor a csatavesztés után Lehelt Konrád császár elé vezették, kérte, hogy kivégeztetése előtt még utoljára megfújhassa kürtjét. „Odavitték neki a kürtöt, és amikor nekikészült a kürtfúvásnak, közelebb lépett a császárhoz, és állítólag olyan erősen homlokon vágta a kürttel a császárt, hogy a császár meghalt ettől az egyetlen ütéstől.”- írja a Képes Krónika. Majd így szólt: „Előttem fogsz menni, majd szolgám leszel a másvilágon”. Ezután mind őt, mind Bulcsút Regensburgban kivégezték. A történetben igaz és legendás elemek keverednek. Augsburgban ugyanis elesett Vörös Konrád lotharingiai herceg, egy évvel korábban még a magyarok szövetségese. A legenda Írója tehát öt tette meg császárnak a ténylegesen uralkodó I. Ottó helyett. A kiváló és bátor katona, Lehel emlékét azonban mindmáig élteti a róla szóló történet és a csonka kürt. Lehel kürtjét, ezt a pompás elefántcsont faragványt később a jászkun főkapitányok hatalmi jelvényül használták, és ma is kegyelettel őrzik Jászberényben. A kalandozó hadjáratok kudarcai nyilvánvalóvá tették, hogy a magyarságnak más utat kell keresnie, ha meg akarja magát védeni hatalmas szomszédaitól.