Magyar Balázs

1480 nyarán 132 hajóból álló török flotta indult Sztambulból Dél-Itália felé. A törökök terve az volt, hogy elfoglalják 11. Ferdinánd nápolyi királynak az országát, majd innen észak felé hatolva Rómát, s aztán egész Itáliát. A partraszálló hadak rövidesen bevették Otranto városát, s a védők között iszonyú vérfürdőt rendeztek. A hírre mind a pápa, mind II. Ferdinánd segítséget kért Mátyás királytól. Mátyás 2200 lovast és gyalogost küldött Otranto alá, Magyar Balázsnak a vezetésével. Hadvezérét azzal ajánlotta Ferdinánd figyelmébe, hogy „ez a Magyar Balázs jól kiismerte már a törökök szokását, hiszen velünk együtt is, nélkülünk is gyakorta részt vett törökökkel való csatákban meg összecsapásokban. s ezért kiválóan ért ahhoz, hogyan kell harcolni a törökök ellen”. Magyar Balázs ekkortájt már 70. életéve felett járt. Mátyás szolgálatában részt vett a felvidéki huszita erősségek bevételében, majd a Délvidéken és Erdélyben látta el a határok védelmét. Magyar Balázs rászolgált Mátyás ajánló soraira. Nagyobbrészt huszárokból álló seregével elvágta a külvilágtól Otranto török őrségét, s az ő katonái vették be súlyos véráldozatok árán a város vízellátását biztosító forrást körülvevő védművet. A törökök így kénytelenek voltak tárgyalásokat kezdeni a város feladásáról, s a megadás után soha többé nem próbálkoztak ilyen itáliai akcióval. A hálás olaszok pedig a korábban Minerva istenasszony nevét viselő, a magyarok által elfoglalt forrást Fontana degli Ungherinek, a magyarok forrásának keresztelték el.