Pálffy Miklós

A század végén kitört tizenötéves háborúban a Habsburg-birodalom fegyveres erői egy nagy európai szövetség kereten belül megkísérelték a török kiűzését Magyarországról. E háború egyik legsikeresebb s talán legkiválóbb hadvezére, Pálffy Miklós gróf fiatal gyermekként került udvari szolgálatba. 1580-ban Pozsony vármegye főispánja és a pozsonyi vár főkapitánya volt, négy év múlva az uralkodó komáromi, 1589-ben dunáninneni főkapitánnyá nevezte ki. Első jelentős sikerét az 1593. november 2-i székesfehérvár-pákozd ütközetben aratta. 1594 kora őszén ott volt Győr alatt, s látta elesni a Dunántúl egyik legjobban kiépített erődítményét, amelyet a kortársak Bécs kapujának tartottak. Sikeres és sikertelen harcok, vár-ostromok után 1598. március 28-án az Adolf Schwarzenbert fővezér német és Pálffy magyar csapatai be-robbantották Győr kapuját, majd súlyos harcokban visszafoglalták a várat. A győzelem kétséges volt, amikor Pálffy leszállította a lóról huszárait, s a kellet-lenül támadásra induló gyalog lovasokat személyesen vezette rohamra a törők ellen. Győr visszavétele a ti-zenötéves háború egyik legjelentősebb sikere volt, Pálffyt az uralkodó aranysarkantyús vitézzé ütötte érte. A következő évben a Dunántúl féltucat várát foglalta vissza 1599-ben Nádasdy Ferenccel karöltve előbb a bányavidéket pusztító tatárokat verte szét Szécsénynél, majd Pécs és Szigetvár környékén vett vissza több erősséget. Az 1600-as hadjáratban azonban Pálffy már nem vehetett részt Vöröskői várában április 23-án, egy évvel azután, hogy az országgyűlés grófi rangra emelését indítványozta, meghalt.