Rákóczi Zsigmond

A Rákóczi-család vagyonát megalapozó Zsigmond 1572-ben Szendrő kapitánya volt. 1587-ben az egri vár kapitányává nevezték ki. 1588. október 8-án értesült, hogy a nem messze lévő Szikszót 12 000 főnyi török sereg támadta meg. Rákóczi azonnal összevonta az egri, kassai, tokaji, ónodi és szendrői végvárak mozgósítható katonaságát, s 2600 vitézével a szorongatott Szikszó felmentésére sietett. A mezővároska lakói az erődített templomot védve harcoltak a támadókkal. Rákóczi csapatai menetből támadtak, ám a harc kezdetén a török tüzérség ágyúi megfutamították a magyar balszárnyat. Erre Rákóczi egyik trombitása a szőlők közt lévő dombra lovagolva riadót fújt. A törökök azt hitték, hogy újabb magyar csapat érkezet, és megfutottak. Rákóczi ezt észrevéve újabb rohamot indított, s a vad menekülésbe kezdő törökök 2000 halottat, 400 foglyot és minden lövegüket elveszítették. A diadal a magyar félnek is komoly áldozatokba került: hatszáz magyar vitéz teteme borította a harcmezöt. A tizenötéves háború harcaiban a felvidéki hadjáratokban tüntette ki magát. 1593. november II-én a romhányi győztes ütközetben, majd Fülek visszavételénél jeleskedett. 1594. május 1-én a Hatvan és Túra közötti ütközetben vezette katonáit. 1604-ben Bocskai Istvánhoz csatlakozott. Bocskai halála után 1607. február 8-án Erdély fejedelmévé választották. Amikor Báthori Gábor a hajdúkat maga mellé állítva, Erdély fejedelmi trónját követelte. Rákóczi a polgárháborút elkerülendő, lemondott a fejedelemségről.