Simonyi József

A legvitézebb huszár 16 éves korában állt először huszárnak, de apja ekkor még nagy nehezen kiváltotta öt. 1787. november 28-án azonban ismét jelentkezett, ezúttal a Hajdúböszörményben toborzó Wurmser-huszárezred soraiba. Rövidesen részt vett II. József utolsó török háborújában, ahol a Besányia mellet vívott ütközetben súlyosan megsebesült. 1793-ban Dionville és Metz között összeütközött egy francia felderítő csapattal, s az őket vezető kapitányt párviadalban levágta. 1796-ban az itáliai hadjáratban Salonál hívta fel magára elöljárói figyelmét. A franciák elfoglalták a tüzértartalék 30 lövegét, s elkezdték vele lőni a cs. kir. csapatokat. Simonyi egy szakasz lovassal, vonalban megrohamozta az ágyúkat, s a huszárai által keltett terjedelmes porfelhő miatt a lövegeket fedező francia gyalogság megfutott, Simonyi pedig valamennyi löveget visszafoglalta. 1800. június 23- án Ulmenheimnél 150 muníciós szekeret mentett meg az ellenségtől. Ezért és más hőstetteiért 1802-ben megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovag-keresztjét. 1804-ben I. Ferenc osztrák bárói címmel és a vitézvári előnévvel jutalmazta. 1813-ban Drezdánál egy gyalogsági négyszöget vert szét, a lipcsei csatában pedig olyan hősiesen harcolt, hogy még a csatamezőn ezredessé léptették elő. 1814-ben Lyonnál a megáradt Rhone-on átkelve támadta hátba a folyó vonalát védő franciákat, s kényszerítette őket visszavonulásra. E hőstettért kapta meg a Lipót-rendet, s több orosz, porosz és hesseni rendjelet. 1815-ben az uralkodó magyar bárói címmel jutalmazta.