Sipos Gyula

1915. május 23-án a korábban a Monarchia szövetségesének számító Olaszország az Antant-hatalmak oldalán lépett be a háborúba. Az olasz hadsereg már másnap benyomult az üresen hagyott határsávba, s megkezdte előkészületeit az Isonzó folyón történő átkelésre. 1917. év őszén 12 nagy csatát vív¬ak ezen a vonalon. Ebből II alkalommal az olasz hadsereg indított támadást – a 12. Isonzói csata a Monarchia hadseregének nagy győzelmét hozta. A 2. Isonzói csatában, 1915. július 18-augusztus 10. között különösen heves harcok folytak a doberdói fennsíkon található Monté San Michele birtokáért. Az olaszok több mint kétszeres létszám- és tüzérségi fölény birtokában indították meg újabb és újabb támadásaikat. E magaslattól délnyugatra a 197. magaslati pontot a Sipos Gyula alezredes vezette 17. honvéd gyalogezred katonái védték. Az olaszok július 20-án elfoglalták a Monté San Micheet és San Martino községet, ám a 197. magaslatra indított támadásaik mindannyiszor kudarcot vallottak. Ez tette lehetővé, hogy a Monarchia csapatai másnap visszafoglalják a Monté San Michelét. Sipos Gyula alezredes a többszörös túlerőben lévő ellenség támadásának visszaveréséért megkapta a tiszti arany vitézségi érmet. 1917 februárjában az orosz frontra vitték az ezredet, de szeptemberben ismét visszatértek és részt vettek a győzelmes 12. Isonzói csatában. Sipos Gyula ezredest a tisztikar és a legénység rajongásig szerette. Azon kevés parancsnokok közé tartozott, aki két felfegyverzett zászlóaljjal, rendben érkezett vissza a vesztes háború után.