Thury György

A Mohács után 150 évig hullámzó végvári harcokban kialakult a portyázó huszár harcmodor. Ezt nem nagy hadseregek, hanem kis lovascsapatok és merész egyéniségek vívták. A hősök nevét énekek, versek, nyomtatott képes lapok terjesztették, és a neves bajvívók keresték egymást, hogy halálos viadalban mérjék össze erejüket. Thury György, a XVI. század egyik legnevezetesebb bajvívója közvitézként kezdte pályafutását. Huszár főlegényként Drégely melletti Ságon szolgált, ám az 1552. évi ostrom idején a táborban volt. Később lévai kapitányként harcolt a török ellen, 1559-ben pedig a Dunántúlra került, s Palota kapitánya lett. Párbajban győzte le Dzsáfer agát, az egyik leghíresebb török vitézt. Állandó portyáival, rajtaütéseivel csakhamar a legrettegettebb magyar kapitányok egyike lett a törökök szemében. 1566-ban sikeresen védte Palotát Arszlán budai pasa csapatai ellen, s kitöréseivel tetemes veszteséget okozott a törököknek. A vár felmentése után lemondott tisztségéről, s a mezei hadak soraiban vett részt Veszprém. Tata és Gesztes visszavételében. Párbajra hívta ki Musztafa budai beglerbéget. de az nem merte vállalni a párviadalt. 1567-től kanizsai főkapitányként harcolt a török ellen. Szigetvár 1566. évi eleste miatt e poszt egyike volt a legfontosabbaknak. Thury igazi végvári vitézként esett el. A törökök lépre csalták, s az egyenlőtlen küzdelemben Thury is elesett. Mikor lovát leszúrták és ő magára maradt az ellenség gyűrűjében, ledobta sisakját, hogy halálos sebet kapjon és a fogságot elkerülje.