Zeyk Domokos

1849. július 31-én Segesvár és Fehéregyháza között mérkőzött meg egymással Bem tábornok 3500 főnyi serege és Lüders gyalogsági tábornok kb. 10 000 orosz katonája. Az ütközet Bem támadásával kezdődött, de amikor a délutáni órákban megindult az orosz lovasság mindent elsöprő támadása, a magyar ellenállás pillanatokon belül összeomlott. A csekély számú lovasság képtelen volt akadályozni az üldözést, Bem életét a Daczó Zsigmond által vezetett kis osztag ellenállása mentette meg. Egyedül viaskodott a rátörő kozákokkal Bem parancsőrtisztje, a 32 éves Zeyk Domokos is. Zeyk nem volt 1848 előtt katona, csak az 1848 októberében kezdődő székely önvédelmi harcban fogott fegyvert. 1849 januárjában a Nagyszeben ostromában hősi halált halt Mikes Kelemen ezredes segédtisztje volt, január végétől hadnagy, március végétől főhadnagy. Május 18-án kapta századosi kinevezését, másnap a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Ekkor már Bem mellett volt parancsőrtiszt. Segesvárnál megmutatta, hogy nem csak a parancsok kézbesítésében, de a kard forgatásában is jeles férfiú. Az egyenlőtlen küzdelemben már több kozákot levágott, amikor egy orosz ezredes franciául odaszólt neki: adja meg magát. Zeyk nem válaszolt, hanem még elkeseredettebben aprította a muszkát. Amikor kardja eltörött, az ezredes megismételte a felszólítást. Zeyk erre előkapta kétcsövű pisztolyát, első lövésével leterített egy kozákot, majd halántékához emelte a pisztolyt, és agyonlőtte magát. Nem volt hajlandó élve az ellenség kezébe esni.